Ezek a legismertebb esküvői hagyományok. Ismeri mindet?

Az a nap, amikor a menyasszony és a vőlegény kimondja az igent, számos régi szokáshoz és hagyományhoz kapcsolódik. Úgy gondolja, mindet ismeri, és tudja, mit jelentenek? Mai cikkünkben megnézzük a legismertebbeket, és elmondjuk, honnan erednek és mi a jelentésük. Rizsszórás, menyasszonyrablás vagy a porceláncserepek összesöprése. Ismerje meg velünk a legnépszerűbb esküvői szokások és hagyományok hátterét.

Az olyan ismert esküvői hagyományokat, mint a leánybúcsú, a csokordobás vagy a menyasszonyrablás, bizonyára Ön is ismeri. Hallott azonban már a májusi esküvőkhöz kapcsolódó babonákról? Tudja, miért mondják azt, hogy „egy éven és egy napon belül”, ki süti az esküvői süteményeket, miért szórnak rizst az ifjú párra, és mikor járják a menyasszonytáncot?

A mai napig gyakran használt „egy éven és egy napon belül” kifejezés abból az időből származik, amikor a menyasszonynak még a szülei kerestek vőlegényt. Az eljegyzést a vőlegény és a menyasszony szülei közötti tárgyalás előzte meg. Általában megállapodtak a hozományról és az esküvő időpontjáról is – ennek rendszerint pontosan egy éven belül meg kellett történnie. Ugyanakkor fél évnél korábban sem tarthatták meg, mert az esküvői előkészületekhez elegendő időre volt szükség.

• Esküvői hagyományok és szokások a szertartás előtt

Rengeteg olyan szokás és hagyomány létezik, amely még az esküvő előtt történik. Talán a legismertebb maga a lánykérés. Sok minden változott az idők során a mai társadalomban, bizonyos dolgok azonban ugyanúgy megmaradtak, mint régen. Így ma is az a szokás, hogy az eljegyzési gyűrűt a partner választja ki, és ő húzza kedvese ujjára.

Olvassa el tippjeinket az eljegyzési gyűrű kiválasztásához

Egy másik, a mai napig élő szokás az esküvői értesítők átadása. Ez történhet személyesen, postai úton vagy elektronikusan is. Ma már az sem ritka, hogy a leendő házasok a közösségi médiában teszik közzé esküvői értesítőjüket. A személyes átadáshoz képest ez kissé személytelenebb, ugyanakkor a mai rohanó világban praktikus megoldás.

Régen az volt a szokás, hogy a pár az értesítőket esküvői süteményekkel együtt osztotta ki, amelyeket általában a menyasszony édesanyja sütött. Magának a menyasszonynak soha nem volt szabad megsütnie őket, mert a hiedelem szerint ezzel szerencsétlenséget hozott volna magára. Ez a szokás néhány faluban a mai napig fennmaradt.

Figyelem, ne keverje össze az esküvői értesítőt az esküvői meghívóval. Az értesítő arra szolgál, hogy a menyasszony és a vőlegény közölje környezetével, hogy úgy döntöttek, kimondják egymásnak az igent. Magára az esküvőre csak akkor menjen el, ha meghívót is kapott, amelyben szerepel, hol és mikor kerül sor a szertartásra. 

Az eljegyzés után általában a leány- és legénybúcsú következik. A menyasszony leánybúcsúját rendszerint a koszorúslányok szervezik, a vőlegényét pedig férfi barátai. Ez az esküvői hagyomány is meglehetősen régi, gyökerei egészen az ókori Görögországig nyúlnak vissza. Ez a beavatási rítus a szabad életből a közös életbe való átmenetet jelképezte.

A legénybúcsút már az i. e. 5. században is ünnepelték az ókori Görögországban, Spártában. A helyi katonák lakomát rendeztek a leendő vőlegény számára, és az egészségére koccintottak. Régen a búcsút az esküvő előtti éjszakán tartották, ez azonban idővel megváltozott. Hiszen senki sem szeretné fáradtan vagy fejfájással tölteni az esküvő napját.

• Hagyományok és szokások az esküvő napján

Számtalan hagyomány kapcsolódik a nagy naphoz. Menyasszonyrablás, váltságdíj, főkötőzés, porcelántörés és az azt követő seprés – mindennek megvan a maga oka. Az esküvő napját régen egy vőfély irányította, aki a szórakozásért és az egész este menetéről gondoskodott. Ma leginkább egy esküvői koordinátorhoz hasonlíthatnánk.

Az ő feladata volt felügyelni az összes esküvői hagyomány és szokás betartását, amelyek nem hiányozhattak a szertartásból. A vőlegénnyel együtt elment kikérni a menyasszonyt a szüleitől, majd a leendő házasokkal együtt a szertartás helyszínére indult, ahol az összes násznépről gondoskodott. Süteménnyel vagy alkohollal kínálta a vendégeket, és végigvezette őket az esküvői rituálékon.

Miért kell a menyasszonynak valami régit, újat, kölcsönkapottat és kéket viselnie? Valami régi azt jelképezi, hogy maga mögött hagyja korábbi életét. Valami új az új életszakaszt jelenti, a kölcsönkapott tárgy pedig bőséget hivatott hozni a házasságba. A kék szín a tisztaságot és a hűséget szimbolizálja.

A menyasszony otthonától az esküvő helyszínéig vezető út régen nem múlhatott el menyasszonyrablás nélkül, amely után a leendő férjnek váltságdíjat kellett fizetnie a „rablóknak”. A menyasszonyrablás a mai napig része az esküvői szokásoknak, ma azonban már nem napközben, hanem inkább a késő esti órákban történik.

Az emberek véleménye erről a szokásról jelentősen eltér. Van, aki szórakoztatónak tartja, mások negatívan élik meg. Érdemes előre megbeszélni az érintettekkel, hogy szeretnék-e beilleszteni a menyasszonyrablást az esküvői programba. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy kellemes szórakozás helyett konfliktusok és viták sorát indítja el. Nem egyszer megtörtént már, hogy senki sem kereste a menyasszonyt, mert a férje észre sem vette, hogy eltűnt az esküvőről.

De honnan ered ez a szokás? Több változat is létezik. A legismertebb szerint a menyasszonyrablás egyfajta átmeneti rítus, amely a menyasszony szüleitől való elszakadását és az új házaséletbe való belépését jelképezi.

A mai napig élő szokás, amely nélkül aligha tudnánk elképzelni egy esküvőt, a karikagyűrűk cseréje. Ez a szokás tartós és szilárd döntést jelképez, amilyen az életre szóló társ kiválasztása is. És melyik ujjon viseljük a karikagyűrűt? Hagyományosan a bal kéz gyűrűsujján, amely közelebb van a szívhez. Őseink úgy hitték, hogy ezen a kézen halad a szerelem vénája is.

Fedezze fel karikagyűrűink széles választékát

Tudja, mit jelent valójában az a mondás, hogy „igába hajtani a férfit”? Miután a menyasszony és a vőlegény gyűrűt cseréltek, a férfi már igában volt. Régen az volt a szokás, hogy barátai a gyűrűcsere után valódi lóigát tettek a nyakába, ezzel jelezve, hogy innen már nincs visszaút. A feleség pedig ostort kapott a kezébe, ami azt jelentette, hogy mostantól ő tartja a gyeplőt. Romantikusabb szokás az esküvői galambok szabadon engedése, amely azt jelképezi, hogy az ember szabadságát átadja partnerének. 

A templomból kilépő ifjú párt kísérő hagyomány a virág- vagy rizsszórás. A rizsszórás állítólag szerencsét, bőséget és sok gyermeket biztosít a házasságban. A virágszirmok szórása pedig ősi szokás, amellyel egykor a termékenység és a bőség istennőjét hívták segítségül.

Hangos és a mai napig nagyon népszerű hagyomány a porcelántányérok összetörése. Az ezt követő közös seprés a házasok együttműködésének első próbája. Egyikük seprűt, a másik lapátot kap, és közös erővel kell feltakarítaniuk a törött darabokat. A cserepek a szerencsét jelképezik, a törés közben keletkező zaj pedig a rossz erőket hivatott elűzni a házasoktól.

Azt, hogy a házasok mennyire tudnak majd együttműködni közös életük során, egy másik szokás, a közös levesfogyasztás is próbára teszi. A közös tányér az esküvő utáni megosztást és összetartozást szimbolizálja. A friss házasok kapcsolatának harmadik próbája a torta közös felvágása. Ez arra utal, hogy egész életükben egymás mellett kell állniuk, támogatniuk és segíteniük kell egymást.

A menyasszonyi csokor eldobását ma már sok nő nem gyakorolja, mert inkább megszárítaná és emlékbe eltenné virágait. Mégis kedves hagyomány, amely a staféta továbbadását jelképezi a következő hölgynek. A jelen lévő nők egymás mellé állnak, a menyasszony háttal fordul nekik, majd feléjük dobja a csokrot. Aki elkapja, a hiedelem szerint ő áll legközelebb az oltár elé.

Májusban esküvő, hamarosan temetés – tartotta egykor a mondás. A népi hiedelem szerint annak a párnak, amely májusban házasodott össze, egyik tagja hamarosan meghalhatott.

Hajnalban, amikor az esküvő véget ér, az ifjú pár fokozatosan elbúcsúzik a vendégektől. Ilyenkor minden vendégnek illik egy doboz süteményt vagy útravalót adni. Ezután következhet az első közös nászéjszaka. Valószínűleg azonban szinte minden friss házas egyetért abban, hogy az egész éjszakás táncolás után fáradtan zuhannak az ágyba, és akár másnap estig is alhatnának. Előtte azonban a férjnek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy átvigye a menyasszonyt a küszöbön. Ez a szokás a közös házaséletbe való belépést szimbolizálja.

Ha hamarosan Önre is esküvő vár, nincs mitől tartania. Biztosan mindent nagyszerűen megoldanak!